A török kiűzése után Bogárdon és Tinódon nem voltak katolikus földbirtokosok, ezért
mentsvárul szolgált ez a terület a reformátuság számára. A 18. sz. elejéről vannak
feljegyzések, arról hogy ezeket a pusztákat nagy számban kálvinista nemesek lakták, főként a
Németh, Mészöly, Pintér, Dörögdy, Huszár , Mányoky famíliák. Nemesként feljogosítva
érezték magukat, hogy az 1681. évi 26. törvénycikk értelmében, családjuk körében magán-
vallásgyakorlatokat tartsanak. A későbbiekben e családi összejövetelek mindenki által
látogatott nyilvános istentiszteletekké bővültek. Ez viszont törvényileg tiltva volt, s emiatt
többször kerültek összeütközésbe a hatalommal.
A gyülekezeti élet első jeleként 1736-ban vályogból kis oratóriumot, azaz imaházat építettek.
Egy év múltán már kis haranggal is felszerelték azt. A harangot Győrben öntötte Joseph
Eisenberg. Felirata: „ Szenteltek Atya Fiú, Szent Lélek Istennek Bogárd és Tinód N.
Possessorai”.Idézet az egyházi krónikából: „Hat esztendeig itt szolgált egy Egrédi nevű
Lévita. Hat esztendő múlva azonban az Oratórium a Veszprémi Káptalan által
bepetsételtetett, az gyermekek által tsintalanságbul a Petsét le szaggattatott, a' mikor is már
bele jártak Isteni tisztelet gyakorlás végett. Ekkor is a' Lévita volt Egrédi. A' Petsétek fel
szaggatása után egynéhány esztendő múlva ismét kitiltattak belőlenem tsak, hanem az
Oratórium el pusztíttatott. Ekkor ismét mást építettek az elpusztíttatott Oratóriumnak
Napkeleti végibe sövénybül megtapasztva. Ebbe jártak 10 esztendeig.” -írja Báthory Gábor
püspök 1816-os Egyházlátogatási Jegyzőkönyve.
Egy tanúvallomásból tudjuk, hogy az oratórium lerombolása után a királyi udvarhoz
fordultak az itteniek. A helytartótanács vizsgálata alapján épülhetett fel újra 1743-ban az
említett hajlék magán istentiszteletek tartására. A közbülső egy évben a leleményes bogárdiak
póznára kötött fehér ruhával jelezték, mikor melyik háznál lesz összejövetel
Nemsokára azonban újra megtiltották istentisztelet tartását ebben a kis imaházban, s ekkor
Huszár János, mint nemes, építtetett magáncélra egy kis „udvari” oratóriumot vályogból,
kőalapra a téli időjárás miatt kemencével felszerelve. Családján kívül titokban idejártak a
helybeliek is Isten igéjét hallgatni. 1757-ben meghalt Huszár János s ezután Péter nevű fia
vitte tovább a lévita hiányában, s ő maga olvasott fel a nép előtt a Bibliából és imádkozott.
Néhány év múlva ennek vége szakadt. A vágy Isten hajléka után azonban nem szűnt meg. Az
1781-es türelmi rendelet már jóval szabadabb légkört jelentett a gyülekezetszervezésben.
1782-ben Mészöly Gergely építtetett udvarába egy tágasabb oratóriumot, sőt Komáromi Sülye
József személyében prédikátort is hozatott, aki egyben a gyermekek tanítójaként is működöt.
Ugyanakkor folyamodványt intéztek a felsőbbség felé templomépítési engedélyért. Megvolt
ugyanis a türelmi rendeletben meghatározott 100 család, illetve 500 fő, és az anyagi erő az
építkezéshez. Bogárdon 439, Tinódon 400, tehát összesen 839 református lélek lakott a két
településen. Amikor 1782 novemberében engedélyt kértek, mintegy 2200 forintot ajánlottak
fel a munkálatokra. „ Miután a feltételeknek eleget tettek, joggal várhatták, hogy a nyilvános
vallásgyakorlatot megnyerik. De a megye, ámbár pártolólag terjeszti fel kérésüket, azt is
jelenti a helytartótanácsnak, hogy a bogádiak és a tinórdiak a maguk indításából engedély
nélkül már eddig is gyakorolták hitüket, ezért a helytartótanács az alábbi választ adja
folyamodványukra: „Jóllehet engedetlenségük miatt őket meg kellene büntetni, úgy hogy
semmiféle engedélyt a vallásgyakorlatra nem kaphatnának, de most csupán megdorgáltatnak.
Oratóriumot építhetnek: lelkészt fogadhatnak, de csak, mint a nemesek papja ( minister
dometicus) szolgálhat közöttük.” (Balázs László: Vértesalja Bp. 1986.)
Az engedély megadásával nyílt meg az út a templomépítéshez. Az alapkövet 1783. május
28-án tették le, és másfél év alatt 1784. október 23-án Mészöly István sárkeresztúri és
Komáromi József bogárdi lelkész vezetésével fel is szentelték a kőfundamentumra téglából
emelt, fazsindelyes, egyhajós templomot. Belső méretei: hossza 11 és fél öl, szélessége 5 öl .

Az épület a törvényben foglaltaknak megfelelően a település szélén, nem utcára nyíló
ajtókkal, torony nélkül, haranglábbal készült el. Isten házára a telket Soós Imre és neje Huszár
Erzsébet, valamint Németh Rebeka ajándékozta. Hozzátehetjük, hogy a templom nemcsak az
itt lévő két puszta lakosainak épült, hanem a környező szórványokban élőknek is, hiszen
idetartozott Kis- és Nagylók, Töbörzsök, Nagykarácsony, Előszállás, Nagyvenyim,
Hercegfalva, Sárszentmiklós, ahol még további kb. 400 református élt akkoriban. Ez tette a
gyülekezetet a Vértesalja Egyházmegye déli bástyájává.
Az építkezésre 2760 frt 36 kr gyűlt össze közadakozásból. Haranglábra helyezték a régi kis
harangot, amelyhez 1790-ben egy újabbat vásároltak. A templom mellé hamar iskolát és
parókiát is felhúztak. A templomot folyamatosan javították szépítették. 1800 nyarán
újrazsindelyezték, falait reparálták bemeszelték. A megrepedt harangot újraöntették és egy
másodikat is beszereztek.1815-ben a templomi padokat újították fel. Ekkor már a falu
református közössége 1583 főt számlált, tehát 30 év alatt megduplázódott. Közben a templom
felszerelési tárgyakkal gazdagodott. Lelkesen adakoztak a hívek. Hosszú a lajstroma a
szőnyegek, ezüst tányérok, kelyhek, ólomkannák, terítők, kendők sorának. Ilyeneket
olvashatunk a korabeli felsorolásban: „Két ezüst Pohár, belöl megaranyozva, egyiket
Készíttette a N. Huszár Familia, illyen körül írással: Bogárdi N.N.Huszár Urak. Késztek au
bogárdi Reformata sz. Ekklesia Számára Ao. 1783 Die 29. Mai, az árra volt 52 Rfrt. - a
másikat vették a Bogárdi és Tinórdi N. Asszonyok és Leányok Rév Komáromban, illyen
Inscriptioval: a Bogárdi ls Tinordi T. Asszonyságok és Leány Asszonyok Készítt a Re. Ekklesia
számára Ao 1807. Az árra volt 180 Rfrt. Van benne 26 és ¼ Lót ezüst és egy arany” vagy „
Egy tzin Tál vette ifjabb N.Németh Josef 1792.” „ Zöld Kitsin selyem Kesszkenő , adta N.Tóth
Susánna N. Mészöly Gergely örvegye”
Az 1820-as években felmerült egy magasabb szintű, több tanítós, centrális iskola
építésének a terve, mivel a a gyermekek létszáma is folyamatosan nőtt. Az iskola céljára
összegyűlt pénzből mégsem az intézmény valósult meg, hanem a templomot bővítették és
látták el toronnyal. A munkálatok 1827 őszén kezdődtek meg. Somody István akkori
református lelkész e szavakkal tette le az alapkövet: „Soha te rajtad a pokol kapui diadalmat
ne vehessenek.”1830-ra készült el a bővítés és a torony, aranyozott csillaggal és vörös rézzel
fedve, 10.171 forint árán. Így nyerte el mai T alakú formáját a templom, mely külsőleg főként
klasszicista jegyeket mutat, timpanonnal, pilaszterekkel, félköríves ablakaival, egyenes
vonalaival.
A templomkertben került felállításra a Hősök emlékműve a zászlórúddal és oszloppal.
Eredetileg 1938-ban a templom bejárata mellett helyezték a falra az 1. világháborús halottak
neveivel. Ez a 90-es években leesett és összetört és ebben a formában került rekonstrukcióra.
1990-es évek végétől itt tartja gyülekezet a hősök napján, azaz május utolsó vasárnapján
megemlékezéseit.
Az 1783-ban Michael Grabner fehérvári építőmester terve szerint épült kelet–nyugati
tengelyű, keleti végén poligonális lezárású, torony nélküli templomot 1827– 1829-ben
klasszicista stílusban építette át Langmáhr Mihály székesfehérváriépítőmester, nyugati végén
szintén sokszögzáródásúra bővítette és észak felől homlokzati tornyos, karzatos bejárati
oldalhajóval toldotta meg.