Sárbogárd 1854-ben lett járási székhely, 1855-ben megkapta a mezővárosi rangot és egyúttal
az országos vásártartó jogot. Ekkor létesült a településen szolgabíróság, járásbíróság,
adóhivatal, pénzügyőrség, járási csendőrszakasz-parancsnokság. A mezővárosi rang
megjelenik az új címeres pecsétben is a helyi közokiratokon.
A Községháza megépítése előtt a város vezetése különböző bérelt épületekben, illetve
korábban a tisztségeket viselők nemesi udvarházában intézték a hivatalos ügyeket. A Bogárd
központja eredetileg az Úri utca és a református templom környéke volt. Ekkor még Tinód
volt a jelentősebb település, s az országos főút is Tinód főutcáján haladt keresztül. Bogárd
kereskedelmi és közigazgatási szerepe az 1800-as években megerősödött. Bogárdon voltak a
gazdag református családok (Huszárok, Mészölyök), s az ő szorgalmazásukra épült meg az
Uri utcán a református templom. A közhivatalok is Bogárdra települtek. Itt volt a
postaállomás, s idővel áttevődött a bogárdi oldalra a főút is. A tinódi közbirtokosok
sérelmezték, hogy Tinódon semmilyen közintézmény nem épült. Szerették volna, ha ott épül
az új református templom is a türelmi rendelet érvénybe lépése után, de legalább a községháza
Tinódra, vagy Tinód közelébe kerüljön. A bogárdi és a tinódi közbirtokosok parázs vitákat
követően egyeztek meg végül, hogy a község középpontját a Piac téren alakítsák ki. E célra a
bogárdi oldalon lévő, dr. Plihál Ferenc orvos, felsőkörtvélyesi (rekotyai) birtokos kúriáját
vásárolták meg annak 1871. június 15-én bekövetkezett halála (öngyilkossága) után, s
alakították át azt városházává. 1872-ben adták át azt a közszolgálat számára. Ennek nagy
udvarából hasították ki a település piacterét. Az épületben 2 hivatalos helyiség mellett helyet
kapott egy háromszobás jegyzői lakás is. Az ingatlanhoz tartozó istállóból alakították ki az
áristomot, azaz a községi börtönt. Mellette nagy faépület, a tűzoltóság szertára állt.
A századforduló környékén a város lakosságbeli és gazdasági növekedésével szükségessé vált
egy nagyobb községháza megépítése. 1905-ben a képviselő-testület új községháza építéséről
határozott. Ennek tervezetét Varga István ácsmester díjtalanul kidolgozta. A tervrajzon egy
tágas és világos, hivatalos helyiségekkel, nagy tanácsteremmel, a piactér felőli homlokzaton
Sárbogárd új címerével, a tetőből kiemelkedő magas, körüljárható tűzőr-toronnyal ellátott
épület szerepelt. Az építmény költségvetése 38.365 korona összeget tett ki. A megye azonban
nem fogadta el Varga István tervét. 1907-ben a közgyűlés Salamon György jegyzőt kérte fel,
hogy díjtalanul készítsen egy újabb tervet és költségvetést. Salamon tervét elfogadta a testület
és 48.000 koronát szavazott meg a városháza építésére. Az Állami Építészeti Hivatal
kifogásokat emelt a ház tervével kapcsolatban, de végül Balassa Gyula választmányi tag
közbenjárására mégis elfogadták azt.
1908 tavaszán a budapesti Kallós és Koch cég kivitelezésében megkezdődött a városháza
építése. A városházát 1908. szeptember 21-én adták át. Az építkezés 49.970 koronába került,
melyre 20.000 korona kölcsönt vettek fel.
Az egykori városháza értékes műemléke Sárbogárdnak. Szappantégla lábazati díszburkolata
azonban ma már felújításra szorul. Timpanonjában díszlő, a régi fényképeken még jól látható
városcímert a háború után leverték.