A Sárbogárd és Tinód közbirtokosságának tulajdonában állt a legrégebbi, közcélokat szolgáló
épület, a Korona szálló, amelyet a közbirtokosság rendszeresen bérlőkkel üzemeltetett. Ez az
épület már a 2. katonai felmérésen is beazonosítható. Minden valószínűség szerint 1841.
július 10-e körül ebben az épületben játszott a Petőfi Sándort is soraiban tudó Sepsy Károly-féle vándor színésztársulat. Ezt idézi a ház falán 1967. március 15-én avatott emléktábla,
melyet 1998-ban újított fel a Városszépítő és Hagyományőrző Egyesület kezdeményezésére a
város. A felújítást, mint oly sok mást is, a helyi kőfaragó Huszár Péter végezte el.
A bérlők között a hosszú évtizedek alatt megtaláljuk a Huszár családot, Plihál Ferencet,
Porkoláb Bélát, Strasszer Emilt. Tőle zsidó származása miatt 1938-ban a vendéglő
üzemeltetését elvették, ezután lett Mészöly Lajos és családja a bérlő.
Az épület működése során számos egyesületi és kulturális rendezvénynek adott helyet. Itt
működött a Nemzeti kaszinó, A Tinódy Lantos Sebestyén Kör. A vendéglő nagytermében
műkedvelő előadásokat, bálokat rendeztek. A nagyterem mögött szállodai szobák is voltak.
Az épülethez nyári időszakban kerthelyiség csatlakozott, ahol esténként cigányzenekar
játszott, s a zenére táncolt a helyi közönség.
A századforduló után az első sárbogárdi mozi, az Apollo filmszínház is nagyteremben tartotta
vetítéseit.
A háború utáni államosítást követően járási kultúrházként üzemelt egészen a mai művelődési
ház elkészültéig, 1965-ig. Az ÁFÉSZ kezelésébe került, s kereskedelmi egységek üzemeltek
az épületben (bútorbolt, könyvesbolt, zöldséges) A rendszerváltás után magántulajdonba
került a ház, s változatos szolgáltató és kereskedelmi egységek működnek benne mind a mai
napig. Sajnos a régi tornácos bejáratot elbontották, átalakították, de a homlokzatra a nagy
költőn emlékét őrizve felkerült a Petőfi-üzletház elnevezés illetve egy régi képeslap alapján
az épület régi képmása.