A községháza megépülésével egyre hangsúlyosabb szerepet kapott a hozzátartozó nagy üres terület, amelyet a régi, Plihál-féle községháza idején a századforduló előtt még Főtérnek neveztek, de a nép csak Piactérnek hívta, mert itt volt a piactér egészen 1950-es évekig. Sárbogárd életében mindig jelentős szerepet töltött be a piac. Hetipiac kedden és pénteken volt, de kispiac minden nap esett, ahová a környékbeliek kihozhatták az éppen érő meggyet, cseresznyét, zöldséget. Piacnapon a helyi és a környékbeli falvak őstermelőivel, kofákkal, alkalmi eladókkal telt meg a községháza előtti piactér.

A millenniumi évek lelkesedése hatott Bogárdon is, ekkor kapta a tér az új városháza megépülése után Erzsébet királyné tiszteletére az Erzsébet tér nevet. Az 1930-as években a tér rövid ideig Horthy Miklós nevét viselte, majd a hősi emlékmű felavatásakor vette fel a Hősök tere nevet. 

1929-ben született határozat az első világháborús hősi emlékmű megépítéséről, de az csak 1942-ben készült el Ungvári Lajos szobrászművész és Derzsy Lajos kőfaragó kivitelezésében. Az emlékmű környékét parkosították, s azt 1942. június 14-én nagy pompával József főherceg jelenlétében avatták fel. Ekkor kapta hivatalosan a Piac tér, illetve az Erzsébet-tér a Hősök tere elnevezést. Egy dombot emeltek az emlékműnek, amelyhez lépcső vezetett föl. Az emlékmű avatáskor már súlyos ütközeteken volt túl a II. (doni) Magyar Hadsereg. A harcok sárbogárdi áldozatainak hozzátartozói, az elesetteket gyászoló családok is ott álltak az avatóünnepen. A meghalt katonafiút, családapát, testvért siratták, akik nevét utólag véste föl a kőfaragó az első világháborús hősi halottak névsora alá, a talapzatra. Ekkor még nem sejtették, hogy a második világégésben meghaltak nevei több márványtáblát fognak megtölteni, s azok a márványtáblák csak egy fél évszázad múlva, az ezredfordulóra készülhetnek el.

Sárbogárd környékén, 1944 telén hosszú ideig folytak a harcok. A szovjet katonai parancsnokság 1945. június 22-i rendelkezése értelmében a sárbogárdi járásban három helyen, Sárkeresztúron, Cecén és Sárbogárdon létesítettek tömegsírt a harcokban elesettek számára. A Katonai parancsnokság utasítására Sárbogárdon a Hősök terét jelölték ki hősi temetőnek. Itt négy, egyenként 60 fős és egy 80 fős tömegsírt ásattak a munkára kirendelt helyi lakosokkal. A halottakat lovas kocsikon szállították be, és hantolták el. Az azonosítások után a tömegsírokba 240 szovjet, 83 egyéb nemzetiségű halottat temettek.

Varga István építészt bízták meg a szovjet hősi emlékmű tervezésével és kivitelezésével. Egy 6 méter magas beton obeliszk készült vörös csillaggal a tetején, amit a magyar emlékmű előtt állítottak fel. Már ekkor megfogalmazódott túlbuzgó helyi pártfunkcionáriusok részéről a magyar emlékmű eltávolításának gondolata. A közfelháborodás miatt ettől egyelőre elálltak. Erre 1972-ben kerül csak sor. Ekkor felújították a hősi temetőt. A vörös homokkőkerítést lebontották, helyére alacsony dísz-térdfalat húztak, és a magyar emlékművet csöndben kitelepítették a város szélére a Tompa Mihály és Túry Miklós út sarkára. Az oroszos hangulat erősítésére nyírfákat ültettek. Az 1980-as évek közepéig az aszfaltozott tér felvonulási térként lett az MSZMP által szervezett politikai ünnepségek számára. 

A Városszépítő és Hagyományőrző Egyesület és a Bogárd és Vidéke hetilap szerkesztőségének kezdeményezésére a Hadtörténeti Intézet munkatársának, dr. Szabó Péter hadtörténésznek a segítségével az ezredfordulóra közel teljessé vált a második világháborúban elesett hősi halott magyar katonák és a zsidó munkaszolgálatosok névsora. Már 1991-ben megfogalmazódott a hozzátartozók részéről a kérés, hogy a magyar emlékművet állítsák vissza a Hősök terére, az ott megmaradt eredeti talapzatára. Erre 2001-ben került sor, amikor az orosz nagykövetségen keresztül hivatalos hozzájárulás érkezett, hogy a szovjet obeliszket lebonthatjuk. Ekkorra már elkészült a millenniumi emlékmű-együttes terve. Annak makettjét közszemlére bocsátották, s közmeghallgatás után a képviselő-testület az emlékmű-együttes felépítését határozatban elfogadta. A megvalósítás teljes egészében közadakozásból és önkéntes közösségi munkával valósult meg. Külön kiemelendő a Jobban család baráti köréhez tartozó amerikai magyar nagylelkű adománya, aki 10 millió Ft-tal támogatta az emlékmű együttes kivitelezési munkáit. A város költségvetését csak a parkrendezés, és a kertépítő munka terhelte, de ez utóbbiban is kivették részüket a helyi polgárok önkéntes munkával. Az emlékű-együttes térplasztikáit Huszár Péter készítette. Ennek középponti részére került visszahelyezésre a világháborús emlékmű a két világháború hősi halottainak teljes névsorával. a Kárpátok vonulatát formáló emelt téren félkör alakban a magyar történelem eseményeit megörökítő emlékkövek állnak. Középen egy malomkő sámánoltár az Ázsiába nyúló ősi gyökereinket jelképezi. Jobb szélén az egészből kiemelkedik a megszabadulás emlékoszlopa egy kőharanggal, s csúcsán a virradatot, a lelki ébredést jelképező érckakassal, amely egyúttal a törökök után itt megtelepedő, erős hitű városalapító reformátusságra utal. Emlékoszlopot kapott a honfoglalás, az államalapítás Szent István és Gizella szép domborművével, a Rákóczi szabadságharc, 1848, 1956 emlékkövei, és ide került az 1989-ben avatott emlékkő is. 

Az emlékmű-együttes avatására 2002. augusztus 20-án került sor. Az elmúlt évek alatt a tér nemzeti ünnepeinknek megemlékezéseinknek kultikus helyszíne lett.

A parkban avatták fel 2015. február 5-én Kenessey Gyula főszolgabíró szobrát is.