Először 1753-ból van híradás Sárbogárdon élő zsidókról. A település fejlődése vonzóvá tette Bogárdot, Tinódot., Szentmiklóst a Habsburg Birodalom más részeiből érkező zsidó
betelepülők előtt. A század végére már 129 főt jegyzett fel a II. József kori összeírás. Bishitz
Salamon, a morvaországi Bisice faluból származó rabbi vezetésével ortodox közösség alakult
Bogárd-Tinódon. Már az 1790-es években van zsinagógájuk, mészárszékük, fürdőjük. A 19.
századi polgárosodás nyomán a helyi izraelita hitközség is alkalmazkodott a kihívásokhoz.
1865-ben megnyílt a helyi zsidó elemi iskola, ahol magyarul, héberül és németül is tanítottak.
1879-ben a reformátusok adta telken, a rabbilakás mögött épült meg Frank Izsák
támogatásával az új zsinagóga épület. Az épület más zsinagógákhoz hasonlóan kelet-nyugati
tájolású, téglalap alaprajzú épület. Az épület keleti és nyugati falán a csúcsfalban egy-egy kör
alakú, Dávid-csillagot mintázó színes üvegablak volt.
A hosszanti falakat két sorban 11 illetve 9 darab kétrészes, gélköríves záródású ablak
szakította meg. A nyugati oldalon két, míg a déli oldalon egy bejárat volt. A nyugati oldali
főbejárat feletti kis timpanon közepén a héber nyelvű, mózesi kőtáblát mintázó márvány
díszlik ezzel a szöveggel: „Állította az elhunyt Eisler Báruch úr lelkére emlékezve felesége
Riza Hája úrhölgy a szent színe előtti 5638. évben”
A zsinagógába egy előtéren át lehet belépni. Balra egy kisebb helyiség szolgált a téli
istentiszteletek céljára, mivel az épület nem volt fűthető. Belül két szintet alakítottak ki. A
földszinten ültek a férfiak, a nők a három oldalfalon végigfutó galérián foglalhattak helyett. A
főbejárat feletti karzaton volt a fiúkórus helye.
A második világháború tragikus véget hozott a helyi zsidó közösség számára. A holokauszt
után a töredékére esett létszámú közösség 1964-ben döntött úgy, hogy nem tudja már
fenntartani a zsinagógát, s eladták a helyi ÁFÉSZ-nek. Ezt követően az épületet durva módon
átépítették, ablakait befalazták, a belső nagy légtérbe két födémet beépítve három szintet
alakítottak ki. A múltjához méltatlan használat bútorraktárat jelentett.
Hosszú folyamat végén 2021-ben került sor tulajdonosváltásra, s a az új tulajdonos az Alba
Régió Kulturális Alapítvány hozzákezdett az épület helyreállításához. Ennek első lépéseként
került sor a legszükségesebb karbantartásra, az épület kiürítésére.