Töbörzsököt Tinódtól és Bogárdtól azok közös találkozási pontjánál választja el a vasút. Itt kapcsolódnak össze a Budapest-Pécs, Székesfehérvár-Sárbogárd, Sárbogárd-Szekszárd-Baja vasútvonalak. Elsőként 1882 novemberében a Kelenföld-Simontornya vasútvonalat adták át a forgalomnak. Ezt követte a Sárbogárd-Székesfehérvár, majd a Sárbogárd-Szekszárd helyi érdekű vonalak megépítése. E vasútvonalak tervezői Szeniczey Ödön, Schwarz Ármin és Környei Izidor voltak. A környékbeli birtokosok és a falvak lakosságának pénzéből és ingyenes munkájával készült el a vaspálya. Rajta 1897. június 22-én indult meg a közlekedés. 

Ekkor még egy ideiglenes vasútállomás szolgálta ki az egyre növekvő személy-és áruforgalmat. Ennek épülete a ma már nem működő vasúti posta helyén volt. Ennek helyére épült a századfordulón az ekkor már nagy forgalmú vasúti csomópontban a kor stílusát jól tükröző szecessziós stílusjegyeket mutató vasútállomás. Az árurakodó rámpák a nagyraktárral, a rakodóvágányokkal és a kiszolgáló épületek 1914-ben épültek meg. 

Ekkor épült meg a vasutas családok lakótelepe is.

Az állomás épülete a második világháború bombázásaiban elpusztult. 

A régi vasútállomástól délre egy jellegtelen lapos tetős rideg állomásépület került. Ezt 1947-ben építették Kajdi Ferenc építész tervei alapján Bauhaus stílusban. A jelentős vasúti csomópontban az utasok kiszolgálására volt étterem, ez volt a Vasúti Resti Utasellátó, ahol szendvics, italok, bazáráru, édesség, újság volt kapható. Emellett működött külön italmérés, az előcsarnokban pedig fodrászat. Hatalmas várótermében akár száz-százötven várakozó utas is elfért. A várótermet azóta végleg bezárták. Alaposan megfogyatkoztak a vonaton utazók, ezért a vasútállomáson már se resti, se büfé, se újságárus nincs, az utasok pedig az előcsarnokban vagy a nyitott peronon várakozhatnak.